Kedves Yan!
Remélem, hogy szólíthatlak így! Bár személyesen nem találkoztunk eddig, mégis meg vagyok győződve arról, hogy kettőnk sorsát tereket áthidaló különleges energiamezők kapcsolják össze. Gondolom, te is éppen levelet fogalmazol, melyet egy élethosszig tartó barátság reményében így kezdtél: "Kedves Yin! Remélem, hogy ..."
Bizony, bizony! Azok a csodálatos szimmetriák! A jobbra kunkorodó ágak egyensúlyát biztosító balkanyaros bogak...
Külvilági vándorlásaim során látottak és belvilági kutakodásomban megtapasztaltak egyaránt azt mondják, hogy a saját fagyott csontvázuk kiálló szegletein időruhájukat szaggató univerzumok ellentétükkel tartják meg az eredet egyensúlyát.
A világűr tanulmányozását tűztem ki célul. Már felemelkedtem a felszínről. Az emberek apró hangyákká zsugorodtak. Bolygónk körül keringő földönkívüli űrhajók gyűrűjét hagyom el. Belsejükben az emberi csoportok céltalannak tűnő mozgásait tanulmányozzák. Sok képpel és ábrával díszített tanulmányokban magyarázzák meg a látottakat. És mindazt meg is értik, amit érteni szeretnének.
Elhagyom a Holdat, közelről símának tűnő felszínével. A felszínen sajtnak, a felszín alatt víznek nyoma sincs. Sőt! Még csak nem is üres belülről!
Most átugrom a kisbolygók ővét, felettük haladok el. Így nem veszítek gyorsulásomból. Kihasználom a Jupiter és a Szaturnusz kedvező helyzetét, s mint űrparittyából kidobott kisgolybó, már száguldok is a világegyetem más mélységei felé.
Ahogy így haladok egyre messzebb és messzebb, meg kell hogy állapítsam:
A világegyetem hatalmas és tele van ürességgel.
Szerintem ezt te sem látod másként, kedves Yan! Érzem, te is elindultál a nagy kalandra.
Jó utazást kívánok neked!
Testvéred:
Yin