Skip to Content

május 2011

A Bűn (1935. aug)

 


Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
      de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
      mért nincs bűnöm, ha van.
 


Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
      De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
      Tán együgyű dolog.
 


Mint fösvény eltünt aranyát,
      e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
      bár szivem nem kemény.
 


És meg is lelem egy napon
      az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
      meg ismerőseim.
 


Elmondom: Öltem. Nem tudom
      kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
      egy alvadt éjszakán.
 

József Attila (1905 - 1937)

A magyar költészet egyik főalakja, a XX. század uralkodó eszméinek világviszonylatban is nagy jelentőségű lírai kifejezője, az internacionalista szocializmus költői megfogalmazásának egyik példamutatója és vezéralakja. Jelentősége a nemzetközi irodalomban semmivel sem kisebb, mint Bartóké a zenében. Életének rövid harminckét éve alatt sorsa nélkülözés, üldöztetés és meg nem értés volt. Rettegett az őt belülről fenyegető őrülettel határos látomásaitól és világát kívülről fenyegető pusztító önkényuralmi törekvésektől. Élete végső napjaiban is remekműveket írt, feladta a reményt nem hitt többé a jóban, elkeseredett égre kiáltó tettel - öngyilkossággal - fejezte be az életet.