01 Hamupipőke
Egyszer volt, hol nem volt ...
egy gyönyörű kisleány, egy szolid teremtés, akinek a megözvegyült édesapja újra megházasodott. Szerencsétlen módon ez a második házasság fiatal leánya számára egy kemény, megaláztatásokkal teli élet kezdetét jelentette. A mostohának már volt két lánya, és a jövevénynek bizony se jóindulat, se egy barátságos szó nem jutott. A két mostohanővért elkényeztették, miközben a szerencsétlen kislánynak a kötelessége volt a legutolsó munkák elvégzése a házban.Egy napon a mostoha elbocsátotta a szolgálólányt, aki pedig hosszú éveken át szolgálta, és hívta a kislányt :
- " Mától fogva te vagy az új szolgálólány ! "
Ettől a naptól fogva, ha a házimunkával végzett, gyakran a kandalló egyik sarkába húzódott és ott a hamuba telepedett, emiatt nevezték el Hamupipőkének.
A macska volt egyetlen barátja, Hamupipőke hosszan símogatta, miközben álmodozott.
A két nővérnek nem hiányzott sem ékszer, sem ruha, de még rongyaiban is Hamupipőke volt közöttük a legszebb, s ez csak felerősítette a mostoha írigységét és iránta való gyűlöletét.
Egy napon meghívó érkezett a királyi udvarból a királyfi tiszteletére rendezendő bálba. Minden eladósorba került lánynak részt kellett rajt vennie.
A mostoha abban a minutumban elkezdett a lányainak, akik elég ügyetlenek és esetlenek voltak, értékes és elegáns ruhákat válogatni. Hamupipőke kapta a feladatot, hogy a nővéreket segítse az ünnepélyhez méltó fésülködésben és öltözködésben.
Amikor elmentek, a kislány árván maradt, sírva és elhagyottan, egyedül a macska társaságában.
Hirtelen fetűnt egy fényesség a kandallóban és egy jótündér jelent meg a konyhában.
" Ne félj, Hamupipőke! Én egy jótündér vagyok. A szél elhozta hozzám sóhajtásod. Szelídséged meghatotta a szivem, és azt találom, hogy jobb sorsot érdemelsz. Gondoskodni akarok arról, hogy részt vehess a bálon. "
A meglepődött kisleány hebegve ellenkezett :
" A bálon? De hiszen szakadt ruháimban még csak be sem fognak engedni! "
A jótündér mosolyogva parancsolta neki :
" Menj a kertbe és hozz be egy tököt nekem! Hajrá! "
Aztán a macskához fordult :
" Te pedig fogj nekem rögtön hét egeret! "
Hamupipőke ellenkezni akart, de a jótündér gyengéden az ajtóhoz tuszkolta.
" Higgyél nekem... és ügyelj arra, hogy a legnagyobb tököt hozzad, amit csak találsz. "
A macskának nem kellett bátorítás.Lerobogotta pincébe a hét egeret megfogni, és röviddel azután hozta is a hét, félelemtől reszkető egeret a tündérnek.
Amint Hamupipőke visszatért, fáradozással egy nagy tököt cipelve, felemelte a tündér a varázspálcáját és " Hopp! " egy fényes villanástól kisérve átváltozott a nagy tök egy aranyos hintóvá. Ezután a hét egérre került a sor; azok hat paripává meg egy őket hosszú ostorral hajtó libériás kocsissá változtak. Hamupipőke, teljesen megigézve ezektől a csodáktól, ijedten látta meg a tündér varázspálcáját a saját maga fölött.
"Most te jössz!" - s egy csapásra értékes selyemből készült pompás ruhában találta magát a kislány, amely arany- és ezüstszálakkal volt átszőve és csipkével meg ékesítményekkel beszegve. Hamupipőke nem hitt a szemének.
A tündér megemeltette vele a ruhát ." Ez pedig a kis lábacskáidra! " Egy pár csillogó kristálycipellő került elö és egiszítette ki az öltözéket.
Elégedetten mustrálta a tündér a csodaszép lányt. Megsimogatta az arcát és így szólt :
" Ha megjelensz az udvarnál , a herceget lebilincseli majd a szépséged. Táncolj csak vele , hogyha fölkér. De gondolj arra , hogy a bűbáj az éjféli óraütéssel elszáll! A lovak és a kocsis újra egerekké válnak, a kocsi pedig tökké . . .
Te magad pedig újra régi rongyaidba öltözötten találod magad. Ezért ígérd meg, hogy időben elhagyod az ünnepséget. Megértettél ?"
Hamupipőke visszatartotta a könnyeit és nevetett:
"Nagyon, nagyon köszönöm! Egész biztos, hogy éjfélre visszaérek. "
Amint Hamupipőke a királyi palotába érkezett és belépett a bálterembe, mindenki félbehagyta a táncot és teljes csend lett. " Milyen szép! Ki lehet ez? " kérdezte magában mindenki, eleganciáját és kecsességét csodálva. Maguk a nővérei is messze voltak attól, hogy ebben a csodálatos szépségben felismerjék Hamupipökét, akit otthon hagytak.
A herceget egy szempillantás alatt elbűvölte. Odalépett hozzá, udvariasan meghajolt és felkérte táncolni.
Könnyedén siklottak Hamupipőke csillogó cipői a táncparkett fölött. A többi vendég nagy sajnálatára a fiatalember egész este az ismeretlen szépséggel táncolt.
Többször is megkérdezte a herceg Hamupipőkét, hogy ki ő, és legalább a keresztnevét szerette volna megtudni. De ő azt válaszolta neki, miközben karjaiban ringatózott, mindíg újra :
" Hiábavaló lenne megmondanom, hiszen ez után az este után nem fogjuk egymást viszontlátni."
A herceg megrázta a fejét.
" Ó nem! Mi biztos látjuk még egymást! "
Hamupipőke olyan szerencsés és boldog volt, hogy a tündér figyelmeztetését teljesen elfelejtette. Hirtelen meghallotta az első éjféli harangütést . Most emlékezett a lány arra, amit a tündér meghagyott neki . Lélekszakadva elbúcsúzott a hercegtől , aki vissza akarta tartani, és menekült a lépcsőkön lefelé. Csak gyorsan ki a palotából, mielőtt elmúlik éjfél!
A fejetlen menekülés közben viszont Hamupipőke elvesztette az egyik kicsi cipellőjét.
A herceg meglepetése elmúltával megkísérelte követni a lányt, de többé nem sikerült utolérnie. A lépcsőn megtalálta a kristálycipőt és rögtön megparancsolta az őt körülvevő udvaroncoknak:
" Menjetek és keressétek meg nekem a lányt, aki ezt viselte! Addig nem lesz nyugtom, amíg meg nem találtátok őt! "
Így történt,hogy a királyi követek a következő naptól kezdve elkezdték ajtóról ajtóra járva keresni.De a kicsi cipő nem passzolt egyetlen lánynak sem.
Odaértek Hamupipőke házához is. A két nővér megpróbálta nagy lábait a kis cipőbe erőltetni, de hiába.
Közben észrevette az egyik követ Hamupipőkét és a szépségén meghökkenve megkérdezte: " És te ? Miért nem próbálod fel te is ? "
" Én, de nem ...", mondta a lány szégyenlősen és el akart húzódni. De kicsi lába gond nélkül bele is csúszott a cipőbe, amely pontosan illett rá. A mostoha nagy csodálkozással és bosszúsan kiáltott fel:" Hogyan gondolhatjátok,hogy Hamupipőke,aki olyan piszkos és szegényesen öltözött, az a valaki, akit kerestek ? "
Ekkor megjelent ismét a tündér, aki varázspálcája egy mozdulatával Hamupipőke rongyait pompás ruhává változtatta. A két nővér és a királyi követek megismerték az estély titokzatos szépségét.
A hercegi parancs úgy hangzott, hogy azt a lányt, akire a kristálycipő passzol, azt a palotába vigyék.
Úgy is történt.
" Most muszáj megmondania a nevét, mert ugyanis meg fogom kérni az Ön kezét", sugárzott a fiatalember , mikor Hamupipőkét köszöntötte.
A láthatatlanul jelen lévő tündér mosolygott.
" Hát végül csak boldog lesz még az én kis Hamupipőkém ! "
V é g e