Előzetes helyett egy kis teremtődés-elmélet.

A nulladik nap

 Amikor egyszer csak gondolt egyet, ráébredt arra, hogy megszületett. Úgy találta, hogy ez egy kezdet, egy amolyan másik, egy fordított vég. Aztán felismerve, hogy a kötél két vége egyforma, azt is kiokoskodta, hogy  ez lehet akár a vég is, egy afféle másik, egy ellenkező irányú kezdet.

 Aztán észrevette, hogy nincs is kötél. Akkor pedig talán nincsen sem vég, sem kezdet!

 Vizsgálódott. Lett is eredménye. Meghasadt és a kialakult két időlénye, két folyam, mely önnön irányaiba örvényelve tovarohan. Megteremtve az anyagot és saját képére formálva azt tombol boldogan. Örvényei húzzák és taszítják szétszakadt valóját. Csillagvilágként sűrűsödik és meghasad.

 Ez lett a nulladik nap. A nap, mikor megyszületett a minden és szikrázón kettévált, hogy előjeles csodája egyszer parányokat teremjen Nap és Hold alatt. Világ és Antivilág találkozik benne a horizonton, hol minden egy helyben járva megpihen a fagyott időben, hol a világ két természete külön maradhat egymástól elrekesztve. Különzárva, de együtt várva a pillanatra, hogy egy pille szárnya egyensúlyából kibillentse, hogy gondolhasson egy merészet és kiálthassa:

- Hajrá gyerekek, ez itt az enyészet, jöjjön hát egy újrakezdet!

( g :)