A történet a poliklórozott-bifenil (PCB) nevû méregrõl szól, mellyel teleszennyeztük vastagon az egész világot. Veszélyességét fokozza, hogy egy igen stabil vegyület és több emberöltõ után sem bomlik le.

 Az ipari vegyszerek eme csoportját az 1970-es években elektronikai cikkek gyártásánál használták, de Európában betiltották, miután kiderült, hogy erõsen toxikusak és beépülnek az élõ szervezetbe. Az 1920-as években kezdték el elõször használni a poliklórozott-bifenileket. Széles körben elterjedt használatuk a mûanyag-, gumi- és festékgyártásban, továbbá tûzálló anyagként is gyakran használják õket. 1970-ben kimutatták, hogy szennyezik a környezetet és az élõvilágot, rákot okoznak, gyengítik az immunrendszert, befolyásolják a nemzõképességet. A hetvenes évektõl kezdve világszerte fokozatosan betiltották a poliklórozott-bifenilek használatát.

 A régi elektromos transzformátorokban és építõanyagokban azonban még mindig jelen vannak, továbbá kimutathatók az emberi szervezetben és az élõvilágban is. A poliklórozott-bifenilek olyan ellenálló, szervezetben felhalmozódó vegyszerek, amelyek a zsírokban raktározódnak el. Ahogy nõ a koncentrációjuk aránya, úgy terjednek tovább a táplálékláncban. Ez is tipikuspéldája annak, amikor a profit és a kényelem fontosabb volt a bölcs megoldások keresésénél.