|
|
|
|
|
|
dsfsdf
Hogyan mérgezte meg a világot a motorizáció, az üzemanyaggyártók mérhetetlen nyereségvágya.
Az ólomról már az ókori népek is tudták, hogy elmebajt, majd halált okoz. Vannak, akik azt állítják, hogy az antik római társadalom mentális hanyatlásának egyik oka az ólomcsöveken érkezõ ivóvíz környékén keresendõ, és hogy a két õrült uralkodó, Caligula és Néró is voltaképpen ólommérgezést szenvedett.
Kétezer év múltán csak annyival lettünk okosabbak, mi modern halandók, hogy ma már azzal is tisztában vagyunk, az ólomnak kis mennyiségben is komoly egészségkárosító hatása lehet. Az 1920-as években gyakran cikkezett errõl az amerikai sajtó is, a legmegrázóbb történeteket az ólom-tetraetilt gyártó üzemek munkásai szolgáltatták a New York Times újságíróinak. E sajtóközlemények hatására országos beszédtéma lett a "bolond gáz", az ólommérgezés okozta halál.
Az egész gyalázat az 1920-as évek elején indul: Thomas Midgley és csapata ekkor jött rá, hogy az ólom-tetraetilt tartalmazó benzin micsoda jó üzlet, hogy az etil-benzinként reklámozott hajtóanyag összehasonlíthatatlanul több pénzt hoz, mint az alkohol hozzáadásával finomított. Tudták ugyan, hogy az ólom és vegyületei mérgezõek - menet közben maga a kutató, Midgley is súlyos ólommérgezést szenvedett -, az extraprofit megszállottjai mégis az ólmozott benzint népszerûsítették. Az olyan józan gondolkodású és emberséges feltalálókat és nagyiparosokat pedig, mint amilyen Alexander Graham Bell vagy Henry Ford is volt, és akik a viszonylag költséges elõállítású, de az emberi szervezetet nem mérgezõ üzemanyag, az alkoholos benzin forgalmazása mellett kardoskodtak, valósággal félresöpörték.
Idõközben pár lelkiismeretes kutató - biokémikus, geológus, gyermekpszichiáter - szemléletesen, pontosan megfogalmazva nyilvánosságra hozta, milyen jóvátehetetlen károkat okoz az ólmozott benzin használata. Az 1960-as években azonban - negyven évvel az után, hogy pár lelkiismeretlen gazember állami támogatással "kibulizta" az ólmozott benzin verhetetlenséget - már látni lehetett, az ólom a világ minden szegletét megszennyezte, és hogy milliószámra butította, butítja el az embereket. A szervezetünkbe bekerülõ ólom ugyanis nem tûnik el, megmarad a csontjainkban, fogainkban, szöveteinkben, sõt addig halmozódik fel bennünk, amíg a halálos dózist el nem éri.
A kisgyermekek értelmi fejlõdését különösen károsíthatja az ólom, vakságot, süketséget és epilepsziás görcsöket is okozhat náluk. A felnõtteknél "csak" súlyos vesebetegségekhez, a vérképzõ rendszer, a gyomor és a bélrendszer károsodásához vezethet. (Nem ebbõl a sorozatból, hanem más orvostudományi forrásokból tudható, hogy a szöveteinkben lerakódó ólom hosszú és körülményes gyógyászati beavatkozás során eltávolítható, de az ily módon meggyógyított embereknek a szellemi sérülésein, elbutulásukon, szétszórt figyelmükön, beszédzavarain nem lehet már segíteni.)
Mindez azonban még nem volt elég ahhoz, hogy a motorizációnak kiszolgáltatott társadalmak fellázadjanak az ólmozott benzin ellen. Csak amikor a nagy forgalmú autóutak mentén levõ állatkertek lakói sorra bénultak meg, pusztultak el, akkor lett ismét címoldalas téma az amerikai sajtóban az ólmozott benzin. Az Amerikai Egyesült Államokban csak 1972-ben vezették be az úgynevezett ólommentes benzin használatát, idehaza pedig huszonhét esztendõvel késõbb. Az Európai Unió 2000. január 1-jétõl tiltotta meg tagországainak az ólmozott üzemanyag használatát.
|
|
|
|
|
|
A film bemutatja, hogyan füstöltük tele bolygónkat a fosszilis energiahordozókkal, és a szennyezés mellet idéztük elõ vele az üvegházhatást. Ahelyett hogy már a legelején megkerestük volna a legjobb, legtisztább, alternatív energiatermelési módokat, az istenük egyeseknek ismét csak a profit volt.
|
|
|
|
|
|
A film bemutatja, mi annak a következménye, amikor a Szovjet kommunista gyapottermesztõ megalománia miatt az Aral tó vízét gyakorlatilag elhasználták az ültevények öntözésére.
|
|
|
|
|
|
A filmbõl megtudhatjuk, hogy a 100 éve varázslatos ásványnak kikiáltott azbeszt, mely köré jövedelmezõ iparág épült ki, hány emberéletet követelt az idõk folyamán.
Korunk első számú közellensége -joggal- a dohányzás, amelyhez hasonló eredménnyel talán csak a nemük választja szét az emberiséget két, jól elhatárolódó csoportra: a dohányzókra és a nemdohányzókra. E szembenállás fegyvere a média, a front mindkét oldalát komoly gazdasági érdekek támogatják.
|
|
|
|
|
|
A film leleplezi azt a gyalázatot, hogy a világ profitéhes emberei nem ismerve sem istent, sem embert. hogyan költöttek rengeteg pénz arra, hogy fiataljaink egészségét szándékosan tönkretegyék, rászoktatva õket a dohányzásra, melyrõl aztán leszokni is nagyon nehéz.
forrás:
|
|
|
|
|
|
A film elmagyarázza, hogyan csináltuk az ózonlyukat
|
|
|
|
|
|
A történet a poliklórozott-bifenil (PCB) nevû méregrõl szól, mellyel teleszennyeztük vastagon az egész világot. Veszélyességét fokozza, hogy egy igen stabil vegyület és több emberöltõ után sem bomlik le.
Az ipari vegyszerek eme csoportját az 1970-es években elektronikai cikkek gyártásánál használták, de Európában betiltották, miután kiderült, hogy erõsen toxikusak és beépülnek az élõ szervezetbe. Az 1920-as években kezdték el elõször használni a poliklórozott-bifenileket. Széles körben elterjedt használatuk a mûanyag-, gumi- és festékgyártásban, továbbá tûzálló anyagként is gyakran használják õket. 1970-ben kimutatták, hogy szennyezik a környezetet és az élõvilágot, rákot okoznak, gyengítik az immunrendszert, befolyásolják a nemzõképességet. A hetvenes évektõl kezdve világszerte fokozatosan betiltották a poliklórozott-bifenilek használatát.
A régi elektromos transzformátorokban és építõanyagokban azonban még mindig jelen vannak, továbbá kimutathatók az emberi szervezetben és az élõvilágban is. A poliklórozott-bifenilek olyan ellenálló, szervezetben felhalmozódó vegyszerek, amelyek a zsírokban raktározódnak el. Ahogy nõ a koncentrációjuk aránya, úgy terjednek tovább a táplálékláncban. Ez is tipikuspéldája annak, amikor a profit és a kényelem fontosabb volt a bölcs megoldások keresésénél.
|
|
|
|
|
|
Láthatjukl, hogy milyen felelõtlenül bántunk az antibiotikumokkal. Nem csak a felelõtlenül és meggondolatlanul felírt és alaptalanul beszedett pirulákról van szó, hanem arról is, hogy a profit növelése érdekében az élelmiszer ipari termékek előállítása során is alkalmazták.
A végeredmény, hogy: egyre több baktérium válik az antibiotikumokkal szemben rezisztensé.
A gyógyszeripar is leállt a további kutatásokkal. Sokkal jobb üzlet a fogyókúrás csodaszerek készítése.
A régi és elfeledett betegségek újra feltûnhetnek és nem lesz ellenük hatásos gyógyszerünk.