Szinte naponta engedünk ősi gyüjtögető szenvedélyünknek és megyünk el bevásárolni. Kényszeresen töltjük fel újra és újra még ki sem ürült kamránkat. A levadászott és begyűjtött zsákmányt ösztönösen a hűtőszekrénybe tesszük, nehogy elromoljon.

 A csomagoláson feltüntetett "felbontás után felhasználható pár napig" felirat azt a hitet kelti, hogy a boltok polcain sorakozó élelmiszerek Merlin varázslatától átitatva tartják meg állagukat és gyártási minőségüket felbontatlan állapotban. Pedig ...

 Tegyük hát fel a kérdést, hogy vajon milyen összetevőket tartalmaz hétköznapi táplálékunk, ha a gombacsírák és a baktériumok is ehetetlennek minősítik. (Vajon a szénsavmentes ásványvíz miért nem poshad meg akár évekig?)

 Lehet-e összefüggés a negyven év felett jelentkező gyomortáji fájdalom és a tartós élelmiszerek folyamatos fogyasztása között?

 A bevezetést lezáró költői kérdést felmérések és tények hiányában nem lehet és nem is szabad megválaszolni. Viszont mindenki végezhet otthon egy gondolatkisérletet a témakörben. A kisérlet eredménye alapján azt próbáljuk megállapítani, hogy a méreganyagok kiválasztásáért felelős szervünket, a májunkat, túlterhelheti-e a táplálkozásunk és az annak következményeként a szervezetünket érő vegyi támadás.

 A természetes táplálkozási szokásokat helyreállítani rendkívül nehéz feladat. A hitek és tévhitek mesterségesen felépített átláthatatlanul bonyolult világa olyan mocsaras posvány, melyben legjobb akarattal is csak rossz irányba tévedhetünk.

 A kilátástalan útkeresés helyett ma már egyetlen megoldásnak látszik a kialakult rendszer teljeskörű elvetése.

 A gondolkodó és magáért felelős önálló ember időutasként barangol a múltban és próbálja megfejteni az üzenetet, melyet a ősei hagytak ránk örökül. A növények élettani hatásait az ember mindíg is megtapasztalta. Ezt a tapasztalatot nemzedékek hosszú sora máig örökítette egymásra. Ebből az ősi tudásból merítve felépíthetjük a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteink tárházát. Igy önámítás és hamis tanúk nélkül indulhatunk el magunk a testünkkel és lelkünkkel való törődés, az öngyógyítás útján. 

 ( g :)