A gyógyítás kezdettől fogva a monostorok fontos szolgálatai között szerepelt, hiszen Szent Benedek azt írja elő a Regulában, hogy legyen egy istenfélő, gondos testvér, aki ápolja a betegeket; a rászorulók számára pedig jelöljenek ki egy külön szobát. Ebből nőhetett ki a kórházak intézménye.

Pannonhalmán 1201-ből van erre vonatkozó hiteles helyi anyag: az az oklevél, ahol a hitelesítők között egy Márton nevű szerzetes aláírása is szerepel. Ő nemcsak nevét írja oda, hanem beosztását is: "ospitalaris magister". Ő a kórház mestere.

Folyamatosan élnek Pannonhalmán szerzetesek, akik szakképzett művelői e hagyománynak: gyógyszerészek, sebészek. Szakkönyveikben, kéziratos anyagaikban rögzítik kísérleteiket, tapasztalataikat; külön kincs Reisch Eleknek, a Bajorországban végzett gyógyszerésznek kis könyvecskéje, ahol több mint 500 recept található.