Skip to Content

január 2011

A desztilláció

A desztilláció (lepárlás) folyamata tulajdonképpen folyadékleválasztás párologtatás és lecsapás útján. Maga a desztilláció szó a latin de-stillare – lecsöpögtet szóból ered. A desztillációval mindenki találkozott már, a szoba melegétől elpárolgó, majd az ablakon lecsapódó nedvesség mindenkinek ismerős lehet. A folyamat elég sokmindenre jó, desztillálással ki lehet nyerni a folyadékot a szilárd halmazállapotű hordozóból, (gondoljunk a cefrére most) vagy szétválaszthatunk több folyadékot, eltérő forráspontjuk alapján (frakcionált desztilláció) ahogy a kőolajból lepárolják a különböző termékeket, a könnyűbenzinektől a kenőolajokig, de ezzel az eljárással lehet például a tengervizet is sótalanítani.

Saját főzésű pálinka

A kiváló minőségű pálinkának nincs titka. De van három fontos feltétele:

Az első, hogy hibátlan, érett, zamatos gyümölcsből készüljön.

A második, az erjesztést végző gombákat kényeztessük, azok minden igényét kielégítsük.

A harmadik pedig, hogy a cefrét nagy gonddal pároljuk a nemes itallá.

Az így készült pálinkának nincsen párja a föld kerekén.

A Kárpát-medencében termett élelmiszerek kiváló minőségűek. Az itt lévő talajok, időjárás, fajták mind-mind biztosítékai az ízletes, zamatos zöldségeknek és gyümölcsöknek. A pálinka lényege nem a magas alkoholtartalom, hanem az alkohol mögött is határozottan érezhető illat és íz.

A pálinka készítés módjai

A pálinkakészítésnek négy jól elkülöníthető szakasza van. Az első lépést a gyümölcs kiválasztása jelenti. Csak megfelelő aromatartalmú gyümölcsből lehet jó pálinkát készíteni. Hogy milyen a megfelelő aromatartalom, arra a mesterek szerint csak rá kell érezni – és kóstolással erősíteni ezt a hitet, keresni a megfelelő aromát, amely a pálinka egyediségét és nagyszerűségét biztosítja.

Ha kiválasztották a gyümölcsöt, akkor következhet annak előkészítése. A csonthéjasokat (szilva, kajszi) kimagozzák, hogy magban lévő ciántartalom ne kerüljön a cefrébe. Amit kell (alma, körte, birs), az ledarálják, mert bármilyen is legyen a gyümölcs egy a lényeg, pépesíteni kell. A jó kajszibarack cefre erjesztés előtt úgy néz ki, mint a sárgabaracklekvár.

Szeszgyártás (dr. Vásony Lajos)

Szeszgyártás

dr. Vásony Lajos

(A kémia és vívmányai, II. rész, Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1940, 199-204. o.)

Alkoholtartalmú italokat ôsrégi idô óta készítenek, de csak azóta beszélhetünk szeszgyártásról, mióta a lepárlást felfedezték, vagyis a XII. század óta. Az eleinte desztillációval gyártott aqua ardens (égô víz), aqua vitae, spiritus vini azonban csupán vizes alkohololdatok voltak; csak a XVIII. század vége óta tudnak tömény szeszt készíteni.

A szeszgyártás legközönségesebb nyersanyagai: a burgonya, kukorica, rozs, csicsóka, illetve cukorrépa, melasz, ritkábban az édes gyümölcsök, máskor a cellulózegyári szulfitlúg, fahulladék, vagyis keményítôt (illetôleg inulint), cukrot avagy cellulózét tartalmazó anyagok.