0,6-1,1 cm. A hangyáknak hazánkban összesen 66 faja él, melyek többsége nehezen határozható. Élőhely: lombos- és tűlevelű erdők. A hangyaboly mindig ott készül, ahol a napfény eljut a talajig.
Európa, Szibéria mérsékelt övi része, Észak-Amerika.
Korábban általában gyakoribb volt. A csökkenést arra vezetik vissza, hogy a levegő és a talaj savtartalmának változásával eltűnnek bizonyos, a hangyákkal szimbiózisban élő gombák, melyek a hangyák számára alapvető fontosságúak.
A hangyák államalkotó rovarok. Egy hangyabolyban általában néhány száz és ezer közötti a királynők száma (sok királynős, polygyn típus), az egész népesség viszont egymillió dolgozóból is állhat. Másrészt viszont léteznek olyan erdei vöröshangya bolyok is, amelyekben csak egy királynő van (egy királynős, monogyn típus).
A két szélsőség okait, illetve előnyeit ma sem tudjuk pontosan. A hangyák éves fejlődése úgy történik, hogy a nőstények a fészek egy bizonyos helyén már márciusban nagy petéket raknak le, amelyekből később szárnyas, ivaros állatok kelnek ki.
A dolgozóktól olyan különleges, hormontartalmú táplálékot vesznek fel, melyet maguk a később fejlődő dolgozók már nem kapnak meg. A királynő tápláléka a nyálmirigy váladéka. Az első napokban adott táplálék hormontartalmától függ, hogy királynő, hím vagy ivartalan dolgozó fejlődik majd ki.
Röviddel a kikelés után a szárnyas hangyák elhagyják a bolyt, és nászrepülést végeznek. Az ekkor bekövetkező párzás folyamán a nőstény egész élettartamára kap hím ivarsejteket, melyeket egy tasakban tárol. A peterakáskor a nőstény maga termékenyíti meg a petéket, vagy pedig meg nem termékenyített, kis petéket rak, amelyekből dolgozók vagy hímek lesznek. A hangyaboly részben a föld alatt, részben fölötte épült. Minden hangya - a királynők és a dolgozók egyaránt - benne telel át.
Forrás: Magyar természet